Me: so I’ve got a lot of work to do today. I better get to the office and get on it.
Also me: but what if I wrote a program to display pride flags on 3dfx Voodoo 3D accelerators from the late 90s?
Me: shit you’re right
“Hello everyone, today we’re taking a look at the VDPride Windows virus. This virus infects the dll files that are required for games and applications to use and communicate to any Voodoo 3D acceleration cards. However if it can’t find any of the dll files to infect, it’ll just delete it’s self. The latter wouldn’t make for an interesting video, so I installed a Voodoo 2 into this computer and a copy of Hydro Thunder so we can see this virus the way it was intended to be. When we run it, we hear some hard drive activity shortly before we get a fake error message saying it couldn’t find ‘KERNL128.DLL,’ and nothing else happens when we close it. But now, let’s open Hydro Thunder, which I have configured to use the VooDoo 2 card for Hardware Acceleration.”
“As you can see, the top right of the screen is now being taken up by a spinning pride flag with the text 'YOUR VOODOO IS BEING VOODOOED BT THE GAYS’ under it. And this will appear on every game that uses your Voodoo card and you can’t get rid of it unless you close the game. You can however hold alt and press any of the number pad keys to change which flag is being shown. So now we have a bisexual flag, a lesbian flag, I think this one is the asexual flag but I could be wrong, and this one, heh, has a cool little crab in front of the trans flag. So it’s not really destructive and more of a prank than being malicious. That is about it for the VDPride Windows virus. Thank you very much for watching. Take care.”
Reggel érkeztem, a hajnali WizzAir géppel Lutonba. Épp esett a hó, elég szépen - az akkori tél első nagy havazása volt - be is állt a forgalom kb. mindenhol a déli országrészben. Én is megéreztem a havazást, tekintve hogy ki voltam szépen öltözve - ami az avataromat leszámítva amúgy max egyszer történik minden évben - de hát állásinterjúra mentem. A fejvadász megmondta, hogy a cipőm legyen mindenképp szép. Az is volt, csak hát picit vékonyka. Meg is fáztam rendesen a nap végére, de erről majd később.
Szépen elbuszoztam a vasútállomásra (Lutonnak nincs közvetlen állomása, buszozni kell oda), majd felszálltam az első vonatra. Akkoriban még jártak azon a vonalon slam-door járgányok, tehát olyanok, ahol az ajtót neked kell bezárni. Mondjuk ez MÁV viszonylatban nem túl meglepő, de azért az meglepett, hogy ezeken csak kívül volt kilincs, ha ki akartad nyitni, akkor ki kellett nyúlni az ablakon, hogy ki tudj jutni:
Asszem kb. fél óra volt az út St Pancrasig, közben néztem a havas tájat. Mivel érkezésem utáén még volt olyan 2 óra az interjúig úgy gondoltam sétálok egy picit. Megnéztem a Platform 9¾-et King’s Crossnál, majd úgy döntöttem lesétálok egy metrómegállót, úgyis van még sok időm. Ennek során valószínűleg még jobban megfáztam, szóval pro tip: ne mászkálj havas úton sokáig vékonytalpú cipőben.
Egy órával az interjú előtt érkeztem a Piccadilly Circushoz, már várt rám az állásközvetítő, meghívott a sarki Costa-ba egy kávéra interjú előtt. Elmondta szépen, hogy kb. mikre kell készülnöm és sok sikert kívánt. Bementem az iropdába, ahol megint kérdezték amúgy, hogy kérek-e kávét / teát / vizet, de akkor még eléggé meg voltam illetődve, szóval hülye módon nem tettem. Pedig egy kis extra tea jó lett volna. Két óráig beszélgettünk ruby-ról, meg javascriptről meg arról, hogy láttam-e már java-t életemben és milyen távolról. Majd véget ért az egész körbevezettek az irodában - rengeteg ember, soksok gép meg minden - sose dolgoztam még olyan munkahelyen, ahol összesen több, mint 50-en dolgoznának, kicsit fura is volt, nem tudtam milyen lehet az egész, aztán elbúcsúztunk, közölték, hogy majd értesítenek meg ilyenek, én meg szépen felszálltam egy metróra várost nézni.
Valamiért Angel Station felé vettem az irányt - nem tudom miért. Mehettem volna megnézni az ilyen klasszikus látnivalókat, de nem tettem. Nem is lett volna időm, mire megérkeztem hívtak, hogy figyu mi lenne ha visszajönnék egy team fit interjúra is, és akkor még ma letudjuk az egészet. Szóval visszafordultam, és metróztam megint egy csomót. Az tudom, hogy feltánt hogy milyen alacsonyak a londoni metrók - mondjuk itt mindenki Hobbit, szóval nem meglepő.
A team fit interjú abból állt, hogy a potenciális leendő csapattal elmentünk a Costa-ba megint egy kicsit kávézni meg beszéllgetni. Eléggé féltem ettől, mert hát akkor se voltam egy szociális ember, főleg nem angol nyelven (és most se), mindemellett az egyik szlovák csajszinak sikerült kicsit kiborítanom a kávéját is, szóval biztos elég bénának nézhettem ki. Nem igazán rémlik miről voltam képes beszélgetni velük, bár azt tudom, hogy a Balatonba beesett Hummer-ek esetét felhoztam és az nagyon tetszett nekik. Aztán közöltem, hogy szép és jó volt itt beszélgetni veletek, de hát sajna menne a vonatom vissza a reptérre, én az este már lépek is vissza Budapestre, úgyhogy elbúcsúztunk én meg mentem vissza.
A hazafele a vonat már ilyen modernebb szerelvény volt, az ajtók automatikusan záródtak. Valahol Harpenden felé járt már a vonat, mikor hívott a fejvadász, hogy blabla tetszettem nekik meg minden, jöhetek dolgozni, én meg még ott a vonaton azt mondtam, hogy ja persze simán, miért is ne, hát ezért jöttem ide.
Aztán megérkeztem Lutonba, beültem a Burger Kingbe, rendeltem egy Big Mac-et, és csak ekkor esett le úgy az egész nap eseménye, hogy hoppá, miafasztis cisnáltam, most lesz egy hónapom összeszedni mindent, aztán költözhetek egy másik országba. Egy pillanat alatt hasított belém rengeteg különféle gondolat, hogy most miafaszlesz, hogyan lesz, mit kell majd csinálni, hogyan legyen minden, elszakadok az emberektől, lesznek új emberek, úristen ismerkednem kell majd megint, meg besélzgetni új lényekkel, meg úgy egyáltalán!
Mire a repülőre értem már nagyon meg voltam fázva, így vettem egy repülőgépes teát a fedélzeten - azon kevés alkalmak egyike amikor vettem bármit is fent. Éjjel már Budapesten voltam, és még mindig kicsit a nap eseményei alatt.
Aztán volt egy hónapom felkészülni mindenre, és azóta is itt élek és itt dolgozok.
A mai napig, mert felmondtam. Sose dolgoztam még ilyen sokáig egy helyen, és sose laktam még ilyen sokáig egy helyen. De most már ideje váltani, mind munkát, mind lakhelyet. És most is hirtelen belémszökött egyszerre az összes létező érzés, hogy miafaszt is cisnáltam/csinálok/fogok csinálni, és majd megint meg kell ismerkednem új emberekkel meg minden, és ez milyen borzasztó lesz. Vagy jó. Milyen szar már, hogy nem tudom előre.
De majd meglátjuk.
Mindenesetre most megpróbálok nem megfázni, mert megfázni, az egy nagyon szar dolog!
Így 5 ½ év után visszatekintve jó döntés volt odamenni, de eljönni még jobb döntés volt!
funny thing about goofball devils saying ‘so much for the tolerant left’ is idea that i was ever tolerant of them in first place. bud i am NOT tolerant of fascist racist bigots and never have been. if you are into that stuff then dont buy my books and get the heck off my page
