Pontosabban nagyszüleim házának kertjében volt. Volt ott még más is, főleg meggyfa, meg barackfa, valamint egy birsalmafa a ház előtt az utcán.
A cseresznyeszedés az én feladatom is volt természetesen, cseresznyeszezon idején mindig felmásztam a fára és onnan szedtem kosárkákba a cseresznyét. Fejből ismertem az alsóbb részeken az össes ágat és gallyat már, ha visszemlékszem még valamennyire mindig fel tudom eleveníteni hova kellett lépni hogy feljussak a cseresznyemezők közé.
Mondjuk nem voltam nagy famászó, az alsó 3-4 nagyobb ágnál feljebb sose mentem, nem igazán volt megfelelő feljutási lehetőség, így onnan már csak létrával lettek leszeve a cseresznyék.
De viszonylag sokat időztem azon a fán csak úgy, mert miért ne. Néztem a gyümölcsket ahogy lengedeztek a szélben, néztem a legyeket ahogy röpködtek körülöttem, néztem a hangyákat ahogy mászkálnak fel-alá az ágakon. Egyszer itt állapítottam meg azt is, hogy a hangyának savas az íze, kicsit mint a citromnak.
Bár hallottam mi lett a kert sorsa azért ránéztem most Street View-n. Az összes gyümölcsfa ki lett vágva, szőlőtőkék kiirtva, a ribizlibokrok már sehol, a szerszámos mögött növő vadeper helyén is már csak beton van. A kert egésze le lett irtva, helyette nincs más csak zöld gyep meg pár térkő a ház és a sufnből kialakított garázs között.
Egyedül a ház előtt álldogáló birsalma fa van még meg, az viszont hatalmasra nőtt az évek során. Termés is van rajta, remélem a többi gyümölcssel ellentétben azért az nem vesz kárba. Régen ettem már egy jó kis birsalmakompótot.
