9 napon át nyitástól zárásig a dürerben napi 4-5 óra alvásokkal, napi több km gyaloglás-rohangálás és egy-két mázsányi cucc megmozgatása, utolsó utáni pillanatban diktafon-vásárlás hogy legalább a fellépések egy része fel legyen véve, 9. nap végén vasárnap bontás alvás nélkül délelőtt 11ig
Viszont már tuti, hogy rekordadományt gyűjtöttünk <3
#tilos #maraton
ó, a Tilos Maratonok 🥹 a gyerekem fél éves volt, amikor először vittem, és 7, amikor kiköltöztünk, és a kettő közt mindegyiken ott voltunk, azóta is emlegeti és hiányzik mindkettőnknek 💔
(sajna itt júniusban még javában tart a suli, uh nem tudunk olyankor hazamenni)
btw @kwisach ha már így kiderült, h a crew-hoz tartozol: van még a tilos online shop? kerestem a linket a site-on, de nem találom, pedig vennénk pólókat, legalább ezúton, nem tudnál szólni vkinek, h rakják már ki vmi nyilvánvaló helyre?
edit: ki aki látja ezt, reblogolná neki? a shadowbanom miatt lehet, h ő nem látja, ráírni meg a chaten szintén emiatt nem tudok
Pontosabban nagyszüleim házának kertjében volt. Volt ott még más is, főleg meggyfa, meg barackfa, valamint egy birsalmafa a ház előtt az utcán.
A cseresznyeszedés az én feladatom is volt természetesen, cseresznyeszezon idején mindig felmásztam a fára és onnan szedtem kosárkákba a cseresznyét. Fejből ismertem az alsóbb részeken az össes ágat és gallyat már, ha visszemlékszem még valamennyire mindig fel tudom eleveníteni hova kellett lépni hogy feljussak a cseresznyemezők közé.
Mondjuk nem voltam nagy famászó, az alsó 3-4 nagyobb ágnál feljebb sose mentem, nem igazán volt megfelelő feljutási lehetőség, így onnan már csak létrával lettek leszeve a cseresznyék.
De viszonylag sokat időztem azon a fán csak úgy, mert miért ne. Néztem a gyümölcsket ahogy lengedeztek a szélben, néztem a legyeket ahogy röpködtek körülöttem, néztem a hangyákat ahogy mászkálnak fel-alá az ágakon. Egyszer itt állapítottam meg azt is, hogy a hangyának savas az íze, kicsit mint a citromnak.
Bár hallottam mi lett a kert sorsa azért ránéztem most Street View-n. Az összes gyümölcsfa ki lett vágva, szőlőtőkék kiirtva, a ribizlibokrok már sehol, a szerszámos mögött növő vadeper helyén is már csak beton van. A kert egésze le lett irtva, helyette nincs más csak zöld gyep meg pár térkő a ház és a sufnből kialakított garázs között.
Egyedül a ház előtt álldogáló birsalma fa van még meg, az viszont hatalmasra nőtt az évek során. Termés is van rajta, remélem a többi gyümölcssel ellentétben azért az nem vesz kárba. Régen ettem már egy jó kis birsalmakompótot.
de mi ugye szegények voltunk és ha egyszer kaptam is volna ajándékba valakitől, sose került volna bele csereelem
na de egyszer kölcsönkaptam egyet egy kaszaperi barátnőmtől, Renitől. tisztára bezsongtam tőle, előre jól ráflexeltem az egész hétvégés pittyogásra meg a kétpixeles apró kulákra, hogy majd milyen fasza lesz
de végül disznóvágásra mentünk Knapcsik Pista bácsiékhoz és egyetlen percet sem tudtam foglalkozni vele, helyette lett volna kolbásztöltés, de sok hasznomat nem vették, olyan kicsi voltam, de azért tamagocsizni se hagytak. volt hagymás vérivás, szagoltam Knapcsikékat, próbáltam semmihez nem nagyon érni, mert minden kurva mocskos meg zsíros meg maszatos volt
a tamagocsiállat felett már a keselyűk köröztek, már a legyek beköpték, mire hétfő reggel végre Reni kezébe adtam, megkönnyebülve, mert az ilyen szintű felelősség nem az én fajtámnak való
nekem volt egy dinós de abba csak dinó volt, aztán valami lett vele, és nővérem vett egyet amiben többféle állat is volt, meg ufo is, persze azt nyomtam, de aztán nem tudom mi lett vele
Sose volt tamagocsim, de volt valami olcsó szar hamis casio órám, ami egyszer történelemórán úgy döntött, hogy elkezd megállíthatatlanul csipogni, amiért kaptam egy intőt, hogy ne tamagocsizzak.
